2007. december 22., szombat 11:05

Apád öt ölnyi mélyben pihen:

Korall lett csontjaiból,

Igazgyöngy termett szemeiben,

S így semmije szét nem omol,

Hanem éri dús, csodás

Tengeri elváltozás.

(Shakespeare)

(F. Attila felvétele)

írta: admin

2006. november 3., péntek 6:53
Amíg a fing szélsőjobbos csürhe csak annyit tud elérni, hogy rendszeresen szájbevereti magát gumibottal, Bazi-Nagy Péter a médianyilvánosságon kívül vívja forradalmát. És győz.

Megint kiakadt a szüleire, még mindig a tápanyagkrízis miatt, vagyis hogy nem táplálják őt megfelelően. "Megveszik a sok szart háromszázért meg ötszázért! Én meg kiveszem a hűtőből és kibaszom a szemétbe!", ahogy idéztem pár napja. Azóta beszéltünk még egyszer, és nem mulasztottam el megkérdezni, mi is volna az a sok szar, ami neki nem kóser.

Kérem szépen, ilyen német gyümölcsrizs, meg német narancslé. Olyan márkájú gyömölcsrizs és narancslé, ami neki nem ízlik. Még jó hogy felháborodik. Igaz, hogy mások harmincévesen a saját fizetésükből szokták megvenni a kedvenc gyümölcsrizsüket, de hát olvasson vissza a kezdetekig, aki nem érti. Ő más. Őt kötelességük a szüleinek eltartani, mert ők tették ilyenné - ez volt az alapvetés anno. Mára ez azzal egészült ki, hogy kizárólag prémium termékeken kell őt tartani, különben begurul. Emeli a tétet.

Emellett a szokásos 12 ezer helyett csak 10 ezer segélyt kapott egy hétre: megszorítás.

Ami végképp betette az ajtót, az a fogkrém volt, csak sajnos elfelejtettem, milyen fogkrém. Hát nem Blend-a-med vagy Signal, hanem valami noname. "Meg akar mérgezni! Azzal mosson fogat ő!", nyilatkozta erről Péter.

Elég szomorú, hogy a magyar törvények erre az esetre sem engedik meg, hogy az ilyen tévedésben élőkkel munkatáborban ismertessék meg az egyéni felelősség fogalmát, valamint ok és okozat összefüggését. Vannak ilyen intézmények, ahol a drogfüggő beutaltak földeken dolgoznak a kajáért, de ahhoz nekik is bele kell egyezniük. És miért egyezne bele, aki munka nélkül is megkapja a gyümölcsrizst?


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2006. október 15., vasárnap 3:30

Mielőtt megint elégedetlenkedni kezd a közönség, hogy miért nem ír maga a főszereplő, Bazi-Nagy Péter, megmondom, miért. Azt mondja, húsz forintja van mindösszesen, írni meg csak akkor fog, ha legalább száz forintja lesz.

- Nem látom az összefüggést - jegyeztem meg.

- Hát PERSZE hogy nem látod bazmeg, te a színeket sem látod! Nem látsz te semmit se! Összefüggés! Én látom az összefüggést, legyen ennyi elég! A faszom tele van már az összefüggésekkel!

Arra célzott, hogy jómagam színtévesztő vagyok, és végül is igaza van, összekeverem a zöldet a sárgával, logikus, hogy azt sem értem meg, miért kell még nyolcvan forint ahhoz, hogy leüljön a gép elé, és kiírja a faszából az összefüggéseket, amikkel tele van (ld még "körülmények"). Próbáltam Nietzschével jönni, aki ugye egy hideg padlásszobában éhezve alkotott, de hiába. Az összefüggés, ami a húsz forint és a blogolás közt feszül, az előbb már tárgyalt tápanyag-krízisre vezethető vissza.

- Egy hete tojást eszem! Tojást! - panaszkodott Péter ordítva. A szülei megint nem tettek a kedvére a bevásárlással. - Megveszik a sok szart háromszázért meg ötszázért! Én meg kiveszem a hűtőből és kibaszom a szemétbe!

Hülye vagyok, nem kérdeztem meg, mit takarhat a "sok szar", de legutóbb arról mesélt, hogy a májkrémet nem hajlandó megenni, mert a máj tele van méreggel. Szó ami szó, elég magasra teszi a mércét, joghurtból sem esz meg bármit, de hát a Porsche sem megy el nyolcvanas benzinnel. Azt már csak mellékesen írom ide, hogy a fagyasztó amúgy tele van hússal, amiből kitűnő pörköltet lehetne például készíteni húsz forintnyi vöröshagymával - Péter sose volt egy konyhatündér.

Tehát még mindig tápanyaghiány van, amiért a szülei a felelősek, és ennek nyomatékosan hangot is adott. Felhívtam a figyelmét arra, hogy az isten igéje szerint tisztelni kell atyánkat és anyánkat, de ő a maga részéről úgy tartja, hogy őt kell elsősoran tisztelni, nem utolsósorban azért, mert különben begurul.

írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2006. október 9., hétfő 16:25

Riasztó telefonhívást intézett hozzám Bazi-Nagy tegnap. - Engem mindenki átbasz - kezdte, majd közölte, hogy napok óta nem ivott, és meg fog dögleni. Sajnos nem tudtam összefutni vele, hogy kifejthesse, ettől pedig hisztériás rohamot kapott, beleordította a kagylóba, hogy akkor MEGDÖGLÖK, majd többé nem is vette fel. Mondjuk nagyon nem rémültem meg, mert ha valami távol áll tőle, akkor az a szuicid gondolkodás.

Na, mára kiderült, mi történt. Megismételte, hogy napokig nem ivott. Kérdezem: csőtörés volt tán, vagy elzárták a vizet? - Hát... víz az van bazmeg... - válaszolta őszinte felháborodással, mintha azt kérdeztem volna, hogy nem volt-e otthon benzin. Víz, az van, de ő nem iszik vizet. Üdítőt iszik, vizet nem, inkább szomjan hal. - Huszonnyolc évig ittam vizet! Azt is meg lehet unni! - érvelt BNP, majd megnyugtatott, hogy azóta már kért kölcsön pénzt, és vett rostos üdítőt. De tovább siránkozott, hogy nem jut megfelelő tápanyagokhoz.

Na most mielőtt hirtelen ítélnénk, háborognánk azon, hogy szülői finanszírozással igényeskedik az elkényeztetett szörnygyermek, meg hogy egy gramm árából mennyi üdítő jön ki, álljunk meg. Melyikünk lenne képes ilyen szent önmegtartóztatásra? Kiszáradva, hámló szájpadlással, fűrészporos torokkal lézeng otthon ("fel-alá járkál"), ott a víz a csapban, a jó hideg, tiszta vizecske - de ő nem! ő kitart az elvei mellett, és nem iszik olyat.

Arra tereltem a szót, hogy ha intézne magának végre munkát, akkor lenne saját pénze, amit tápanyagokra és üdítőre költhetne. Az ám, csakhogy ez ördögi kör. - Munka, az volna, de nem érted, hogy nem tudok kimenni az utcára se?! - teremtett le, majd elmagyarázta, hogy az utcára azért nem tud kimenni, mert nem jut tápanyagokhoz, kvázi nincs pénze összeállítani azt az útibatyut, amit aztán egy botocskára kötne, és azzal elindulhatna munkát keresni, mondjuk a szobájáig, ahol az internet van.

Szántani menne, de nincsen kenyere.

Egyébként ahhoz a filozófiai vonulathoz tartozik ez is, amit nemrégiben részletesen kifejtett arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem vezeti rendesen a blogját már egy hónapja. - KÖRÜLMÉNYEK TALÁN NINCSENEK? - méltatlankodott százhúsz decibeles sztentori hangon. Körülmények vannak, például nincs tápanyag.

Csak amiatt izgulunk, hogy miképp fog elmenni fűért, h egyszer nem tud kimenni az utcára.

írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2006. augusztus 30., szerda 16:39

Régi tözsolvasóink felfigyelhettek arra, hogy ezen a blogon korábban szerepeltek bizonyos Doki bejegyzései: ő volt a régi haver, aki felajánlotta Bazi-Nagynak, hogy lakjon nála minimális, húszezer forintos térítésért. Az átvezénylés megtörtént, és ennek volt a következménye a tavaly november 22-én megörökített történet. Azokat a postokat azonban BNP töröltette, mert Doki kolléga halálos ellenséggé vált azóta. Péternek ugyanis nem tetszett, hogy szállásadója nem hagyja őt békén, pénzügyekkel zargatja, sőt már annak is jelét adta, hogy nem örül a jelenlétének. Egy ilyen büszke férfi, mint BNP, nehezen nyeli le, ha megbírálják. Amikor aztán Doki kolléga tessék-lássék utalásokat tett arra, hogy megválna Pétertől, kitört a ramazuri.

Mint már írtam, BNP ekkor módszeresen szétrugdosta a lakás összes üvegfelületét, míg az utolsóval véletlenül megvágta magát. Ma ezt úgy interpretálja, hogy Doki őt meg akarta ölni. Azáltal, hogy őt arra kényszerítette, hogy rúgja szét az ajtókat hirtelen felindulásból. Belecsalta egy ilyen kelepcébe, és neki nem maradt más választása, mint üvegtáblákat rugdalni.

Na hát ezért tűntek el az aljas gyilkos postjai.

írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2006. augusztus 26., szombat 23:25

Kérjük mindazokat az éretlen pernahajdereket, akik vulgáris leveleket írogatnak Bazi-Nagy Péternek, hogy a közjó és a saját érdekükben hagyják abba. BNP robbanékony, szangvinikus alkat, az ilyen sértések pedig kizökkentik őt amúgy viszonylag stabil állapotából. Én senkinek sem kívánnám, hogy összefusson vele, miután e-mailben sértegette Őt. Rettentő fegyvere a torkonrúgás-varázslat.

Nem feledkezünk meg azokról a rajongókról, akik az eddigi bejegyzésekből sok érdemi információt nem tudtak kihámozni, akárhogy próbálták; vagy netán arra gyanakodtak, hogy valami naagy baj törpént. Az égvilágon semmi: ez a normális. Hát ilyen elvont gondokodású ember ő. Szabadlábon van, gondosan és spórolósan beosztja a zsebpénzét, aztán abból eléldegél ihletett füstben.

Mondjuk abból az ihletből itt speciel semmi se látszik, de majd hátha.

Meg nemsokára majd talán dolgozni is fog egy kicsit, csak most még nem lehet utánanézni, mert azt csak szeptemberben lehet, ahogy a tanulást is. Most fut neki. Nyáron nyaralok, télen telelek.

írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. december 11., vasárnap 3:18
Internet bekötve, Péter kiképezve. Nagy nap lesz a holnapi. Bazinagy nap.
Már ha fel nem húzza az orrát az eddigiek miatt, de nem olyan haragtartó fajta ő, hanem a megbocsátó fajta. Keresztény ember.


írta: admin

2005. november 28., hétfő 18:56
Hihetetlen. Ha Bazi-Nagy Pétert küldtük volna Trianonba tárgyalni, akkor most a történelmi Magyarországon kívül miénk volna Algéria is, meg Lappföld. BNP-t (fizikai) felépülése után kiengedték a Lipótról. Doki kollégához sajnos már nem térhet vissza, ő ugyanis némiképp megorrolt, amiért szétverettetett a lakása, és talán attól is szorongana, hogy legközelebb ellene fordul a szent düh. Péter így visszatér szülei hajlékába, helyreáll a status quo, sőt emellett még kivívott magának egy szép nagy TFT-monitort, valamint az internet-előfizetést is visszakapja. Hogy a nyolcvanezres havi obsitból mennyit kap ezután, az még nem világos.

Így tehát ismét megpróbálhatjuk elindítani a blogot úgy, ahogy terveztük, és az első magyar őblog végre azzá válik, ami elterveztetett. Még pár nap, innentől a UPC-n múlik. Bazi-Nagy Péter jelezte, hogy hétfőn, szerdán és pénteken fog írni, a többi napon nyilván pihen. Telefonon a következőt üzente a világnak: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én kiröhöglek benneteket."


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. november 22., kedd 11:39
Nos, jó oka volt a szünetnek, és jó oka lesz a továbi szünetnek. Etikai megfontolások, például. Hogy a bolondéria meddig tartozik a nyilvánosságra.
Bazi-Nagy Péter egykori filozófushallgató a legutóbbi jelentkezésünk óta végleg törölte térképéről a felfelé vezető utakat. Hírek röviden.

Saját elmondása és a rendőrség tájékoztatása szerint az áldozat - egyben a tettes - a belvárosban szórakozott az éppen kézhez kapott apanázsból, majd hazatért az üres lakásba, ahonnan a felügyeletével megbízott Dokit több napra elszólította a munka. Ott aztán tovább mulatott magában, és idővel a tánclépéseket "kung-fu"-mozdulatokra cserélte. Eközben - máig homályos, hogy miért - dühbe gurult, és összeverekedett a lakásban lévő üvegajtókkal. Kettőt-hármat be is zúzott puszta kézzel és lábbal, de az utolsó ajtó erősebb volt. Bazi-Nagy Péter nemhiába végezte el a Lipótmező nulladik évfolyamát: sikerült átvágnia a lábában az ütőeret, és életveszélyes sebesüléseket szerezni teljesen egyedül, minden cél nélkül, és még csak nem is szuicid szándékkal, hanem puszta hülyeségből. Mindez kora hajnalban történt.

Barátunk ekkor az utcára szaladt alsónadrágban, széles vércsíkot húzva maga után, és egy kapualjban várta az elvérzést, ahol egy jótét lélek rátalált. A rendőrök érkeztek először, elsősegélyt adtak, elszorították az eret - íme, a jófej rendőrök -, aztán elszedték a kulcsát, és bűncselekményre (brutális betörésre) gyanakodva, kivont fegyverrel felmentek helyszínelni. De csak néhány kupac füvet és véres pénzt találtak, valamint olyan állapotokat, amelyeket jelentésükben disznóvágáshoz hasonlítottak.

BNP jelenleg, a műtétje után, az OPNI-ban, vagyis az otthonos Lipóton van letétbe helyezve. Igazán furcsa lenne, ha ezek után visszaengednék a közügyekbe. Ebből szigorított tébolyda lesz, akárki meglássa.


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. október 24., hétfő 5:00
Szóval spanglin élni éppen nem egy karrierbiztosítás, de ha anyuka a saját nyugalma érdekében finanszírozza, akkor egy darabig működik. Időről időre viszont bekerül az ember az OPNI-ba, köznyelven szólva: a Lipótra.

A Lipótra úgy kerülsz, hogy odavisz a rendőr, amikor beüt a paranoiás roham. Olyankor kötekedsz a buszon - fegyvertelenül és erre alkalmatlan fizikummal -, vagy kirakatokat törsz be. MIndegy is, előbb-utóbb a Lipóton találod magad.

Ott először is jön a szuri. Ez egy, a spanglinál sokkal potensebb kábítószer. Nem tudom, pontosan micsoda. Én jártam az OPNI-ban aznap, amikor Bazi-Nagy filozófuskollégát beszállították oda némi családon belüli erőszak miatt. Nehezen mozgott, lelassította a testét a vegyszer, de tombolt benne a düh. Elég szar lehet egy ilyen szuri. Kalitka.

A többinek semmi értelme; csoportterápiák, kirándulások, beszélgetések, és további gyógyszerezés. BNP - csak spanglival! - eljutott addig a szintig, amit zárt osztálynak neveznek. Elveszik a civil ruhát, hogy el ne szökhessen a páciens. Ismerem a helyzetet a Szállakakukkfészkéreből meg az Algernonból, de egész más testközelből látni a pizsamába zárt embert.

Pizsamában ugyanis nem enged ki az őr.

És ez még mindig csak a spangli. A light drog. Ami viszont napi eledelként elég ahhoz, hogy megakadályozza, hogy akármit is tegyél az életedért. Mert ameddig be vagy szívva, addig tervek nélkül is jó, amikor meg nem, akkor csak annyi terv marad, hogy szívj be, minél előbb.



írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. október 24., hétfő 4:41
Tehát van nekünk egy saját, különbejáratú Alanyunk mostan. A "mi" ebben a konnotációban azt a két-három embert jelenti, akik már évek óta figyelik a marihuána-függőségben alább-alább bukó példányt. Én speciel 18 éve, Doki kolléga talán tíz vagy valahogy így.

Különös dolog szembenézni a marihuána-függőség jelenségével, amikor kvázi közismert, hogy ilyen nincs. És valóban: ha épp buli van, és erre jön egy joint, hát annyi baj legyen, nem ijed meg tőle a tökös magyar gyerek. Naponta elszívni egy grammot viszont egész más. Erről szól Bazi-Nagy Péter, nem másról.

Én hajlok arra a megoldásra, hogy az ilyen emberek antidepresszánsként fogyasztják a füvet. Van egy életük, ami objektív mértékek szerint egy rakás szar: se egzisztencia, se nő, se perspektíva, se hit. Szomorú dolog. Ilyenkor előfordul, hogy alkoholba fojtja bánatát a páciens. BNP speciel inkább szív - a kellemetlenség abból ered, hogy a szívás maga konzerválja és mélyíti az állapotát. Mert ilyennek lenni szar, viszont ha már be vagyok tépve, akkor ugyan miért is mozdulnék meg? Hiszen jól vagyok. A testi fájdalmak eltompulnak, a karriert elfelejtem, nő meg úgyse kell ide, csak akadékoskodna.

Nem a spangliba bolondul bele, hanem az állapotba, amit eredményez a szívás. Akkor aztán felírnak neki különféle tablettákat, amik körülbelül pont azt tudják, mint a spangli. Circulus vitiosis.

Na mindjárt mesélek a kezelésről.


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. október 16., vasárnap 16:58
Szóval így ment ez már évek óta: Péter heverészik otthon, elszív napi egy gramm füvet, és slussz. Havajnak látszik, de saját szemmel nézve egyre érthetetlenebb. Van olyan, hogy az ember belustul egy pár napra, de ilyenkor sem hanyatt fekve heverészik álló napig ahelyett, hogy bemenne egyetemre vagy munkába, hanem mondjuk játszik a számítógépén, videózik, haverokkal duhajkodik. Csinál valamit. Üsse kő, szívjon be jól, jót tesz az a kreativitásnak, és akkor írjon verset, rajzoljon kiskutyát, vagy hallgasson zenét. De nem, ő fekszik és van. Mint egy tárgy.

Miért van inkább a valami, mint a semmi - kérdezi Heidegger, de nem így érti.

Amotivációs szindróma. Egyelőre vitatott, hogy ez az állapot hogyan függ össze a marihuánafogyasztással, vagyis hogy a fű váltja-e ki, vagy az csak kísérőjelenség. A szindróma mindenesetre azt takarja, hogy a páciens megszűnik mint akarattal bíró lény, képtelen a munkakeresésre, tanulásra, fél napnál hosszabb távú tervek kivitelezésére vagy akár elképzelésére, párkapcsolatra, bármire. Az is biztos, hogy ha van is kapcsolat a spangli meg a tünetcsoport között, akkor sem a hétvégi szívogatásról van szó, hanem a masszív, ipari fogyasztásról. Azt nem dolgom eldönteni, Bazi-Nagy Péter alkoholista lenne-e, ha nem jutott volna soha fűhöz, de most valami hasonló, csak nem iszik, hanem szív.

Na mármost ezt az állapotot az konzerválja, hogy nincsenek következményei. A legtöbb embernél az ilyen életforma hónapokon belül azt eredményezi, hogy elfogy a pénze, ergó elfogy a fű, és akkor valamit csinálni kell. Bazi-Nagy Pétert azonban a szülői gondoskodás mentesítette az ilyen okozattól, igaz, cserébe el kellett viselnie a szemrehányásokat.

Mégis ő nyert: miután puszta jelenlétével túszul ejtette családját és önmagát, elkezdődött a türelemjáték, és végül gyümölcsöt hozott: váltságdíjul távozásáért havi 80 000 forintot, valamint a korábban elkobzott számítógépet brusztolta ki. Ennyiből már el lehet indulni a nagybetűs életbe, és hamarosan elkezdődhet a tulajdonképpeni blog. Bazi-Nagy Péter újonnan szerzett javaival beköltözött régi barátja lakásába mintegy húszezer forintos szobabérlet fejében, életművészete így állandó közönséget kapott, ebben a blogban pedig ímhol megjelenik Doki, az élettárs.


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. október 11., kedd 3:07
A hanyatlás. Az drámaibb lenne, hogy A Bukás, de nem volna igaz: a lefelé vezető út évekig tartott.

Bazi-Nagy Péter eleven eszű általános iskolás volt. Foglalkoztatták a tudományon túli Dolgok, napokat beszélgettünk át dimenziókról meg ufókról meg persze nőkről. Kicsit már akkor is ösztönlény volt, de még nem úgy mint most, nem úgy, mint egy zöld szemesostoros. Csak annyira, hogy már a kisfiúkra vonatkozó protokollt se vegye figyelembe. De akkor még lehetett volna bármi - ha nem olyan fene lusta.

De sajnos az volt; persze ott a szülői felelősség is bizonyára, nem tanították meg tanulni, bár most visszatekintve inkább úgy tűnik, az alapvető ok-okozati összefüggéseket sem sajátította el. Akkoriban az ilyen szuperproblémás gyerekek jó eséllyel a Belvárosi Tanodában kötöttek ki. A Tanoda érdekes kísérlet volt, egyszerre szociális háló a középíiskolákból kihullóknak, liberális pedagógiai kísérlet, és börtönakadémia. Itt még volt esély arra, hogy történelmet tanítsanak azoknak a lányoknak, akik egyébként a kurválkodás vagy az aranylövés felé tartottak - a szomorú tanulság az, hogy sokuknak ez csak kiitérő volt, és így is ugyanoda érkeztek meg.

Valamikor ezekben az években - tíz éve már - került először elő egy kis darab hasis. Rekreációs drogként működött-működik azóta is, százezreknél, és azok a százezrek azóta is bejárnak dolgozni, tanulni, tanítani, élni. Van azonban egy leszakadó réteg, akiket elkapott a gépszíj. Akiknek ez az anyag istenükké lett, vagy még inkább oxigénükké, és egy ideje nem tesznek semmit, csak szívnak. Ezek egyike Bazi-Nagy Péter. Amiért a junkie mint gondolatművész, vagyis filozófus érdekes, az az eltökéltség, amivel védelmezi álláspontját, miszerint őneki nem kell dolgoznia, se semmi mást tennie a szíváson kívül, viszont valaki adjon pénzt fűre. Ez ugyanis nehezen védhető politika, ami sajátos intellektuális bravúrokra kényszeríti a művelőjét.

Már amikor hajlandó rá. Az esetek ötven százalékában körüllengi a beteget a népdal, hogy "nem szánt-vet az égi madár, mégis eltartja a határ", és hiába figyemeztetjük, hogy viszont az égi madár kurvára nem szívja szét az agyát napi egy gramm spanglival, akkor arra legfeljebb egy epilepsziás roham a válasz. De amikor egy tárggyá vált ember mégis érveket keres, az maga a katarzis.


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. október 11., kedd 2:45
Sok víz lefolyt. Az elmúlt hónapokban úgy tűnt, Bazi-Nagy Péter már sohasem kerül ismét olyan helyzetbe, hogy nyilvánosítsa kivételes, mégis példaértékű pályafutását. Hol is kezdje a névtelen krónikás, az első magyar úgynevezett ő-blog szürke csuklyás házmestere?

Amikor ez az ötlet felmerült, Bazi-Nagy Péter, a magánhős jórészt idősödő szüleivel lakott - egy-egy hétre költözött csak a legendás Lipótmezőre -, kéznél volt a számítógép és az internet, még ha ezeket csupán szerelmi életében használta is. Csak oda kell ültetni a géphez, és már szárnyal is a hírnév felé a mi Oblomovicsunk.
Aztán egyszer csak minden megváltozott. Szinte törvényszerű, hogy elmérgesedik a viszony szülő és gyermeke között, ha utóbbi a harminc felé közelítve sem csinál még semmi olyasmit, amit a külvilág bármilyen formában elismerne. Csak heverészik, szív, és lenni filozófus. Harminc év felé olykor a szülő elgondolkodik azon, hogy a finanszírozás megvonásával próbálkozzon, hátha akkor majd lesz valami. Na de ugyebár szívni azt kell, tehát a valami az lesz, hogy a tékozló fiú dobra veri a család elektronikai eszközeit. Hát ezért szűnt meg Bazi-Nagy Péter internetkapcsolata: jobbnak látszott elcsomagolni a számítógépet. Sőt szinte az egész lakást. Bazi-Nagy Péter vértanúságának szimbóluma a lakat lett, szülei ugyanis a jóváhagyatlan tranzakcióktól tartva a családi otthon legtöbb helyiségére pántokat és lakatot szereltek. Érdekes belegondolni abba, mit érez egy anya, amikor a lakatosnak elmagyarázza, hogy külön-külön minden szobára szeretne egy biztonságos zárat, az ablakokra pedig rácsot. Mélységi védelem.

Intermezzo. Bazi-Nagy Péter, diagnózisa szerint, mint említettem korábban, kevert személyiségzavarral küszködik - illetve nem küszködik, csak elvárja, hogy elfogadják ilyen passzívnak, és valaki adjon pénzt. Mi, a kortárscsoport, akik viszont valószínűleg többet tudunk a gondolkodásáról és az életéről, mint akár a szülei vagy a pszichiáterei, láttuk az egész folyamatot. Vagy legyen innentől egyesszám, Admin, akinek a szeme láttára történt az egész, idestova húsz év során. Gyerekkori cimbora hanyatlása, bizony, erről szól ez az ő-blog.

írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. június 12., vasárnap 0:29
Most úgy néz ki, hogy jövő pénteken, 17-én láthatja meg a napvilágot barátom és szerzőtársam. Addig nesztek, még egy anekdota. Szóval mint említettem, Bazi-Nagy néhány kísérlet alatt kimutatta, hogy a munka fárasztó, elveszi az időt a szórakozástól és a pihenéstől, és az egyetlen haszna az, hogy pénzt kereshet vele. Addigra viszont már kikísérletezte azt is, hogy sokkal célravezetőbb módja a pénzszerzésnek, ha presszionálja jómódú szüleit. Azok meg hagyták, és mivel ilyen fene türelmesek voltak, most 28 évesen kellene ráébreszteniük fiacskájukat a munka és a megélhetés összefüggéseire.

Ami nem is lenne megoldhatatlan, ha nem egy kivételes filozófussal állnának szemben. Bazi-Nagy azonban kőkemény védelmet épített fel, ami röviden összefoglalva úgy hangzik, hogy mivel a szülei nevelték fel, ezért értelemszerűen ők a felelősek azért, hogy ő nem tud és nem akar dolgozni, így kötelességük eltartani. "Adjanak pénzt, és menjenek a picsába", fogalmazta meg tételét Bazi-Nagy.

Később további érvekkel támogatta meg elképzelését, amiről Admin először csak egy halvány utalás formájában értesült: "ha én nem lennék, már nem is élnél", mondta egy alkalommal édesanyjának. Admin gyermekkori hőstettet sejtett a háttérben, de mint kiderült, a hőstett permanens, mint a forradalmak. Bazi-Nagy készséggel elmagyarázta. Elmélete szerint az ő szülei - akiket a mai napig kitüntet jelenlétével, amikor nem a tébolydában tartózkodik - teljesen mozdulatlanul alszanak, amibe bele lehet halni. Ő viszont nyugtalan alvó, éjjelente fel-le mászkál gyümölcsléért és egyebekért. És ahogy fel-le mászkál, a neszek hatására papa és mama megfordul álmában, és nem hal meg. Hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Hát nem tudom, hogy maradnak életben szegény szülei, amíg megmentőjüket bezárva tartják.


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. június 11., szombat 21:40
Egyre jobb. Bazi-Nagy Péter filozófuskolléga hosszabb kezelésen vesz részt, és mivel magatartásból elégtelent kapott, nem is engedik ki egy darab ideig. (Magyarán: felvételt nyert a zárt osztályra.) Igaz, eddig semmi jó nem származott abból, ha kijött, ugyanis olyankor szüksége van bizonyos szubsztanciákra, amelyeket mindenáron be akar szerezni, és bizony áron alul dobja piacra a családi javakat. A potenciális vevők azonban mindig értesítik az édesanyját, BNP elképzelése szerint azért, mert gecik.

Na de addig is mesélek róla. BNP huszonnyolc éves, és pongyolán fogalmazva bolond. A szakszerű megfogalmazás kevert személyiségzavar, de hát ezen is látszik, hogy jobb híján találta ki a doktor, mert nem világos, hogy most akkor inkább skizofrén, pszichopata vagy paranoid. Szó mi szó, van jele mindegyiknek. Önmagát filozófusnak tartja, és amikor felmerül az ő korában lassan aktuálissá váló kérdés, hogy nem kellene-e dolgoznia valamit ahelyett, hogy a szülei tartsák el, akkor olyan felfedezésekről számol be, amelyek mintegy felmentik őt a földi munka alól. Sajnos egyelőre elzárkózik attól, hogy publikálja elméleteit. Illetve nem is zárkózik el, csak éppen ÖTSZÁZMILLIÓ forintot követel tiszteletdíjként, amit egyelőre nem tudott biztosítani a mecenatúra. Negyven oldalról van szó amúgy. Az nem világos, hogy kinek kellene kifizetnie a félmilliárdot, de ilyen részletkérdésekbe Bazi-Nagy sosem bocsátkozott.

Ez van most. Az ide vezető út is érdekes volt, de azt már remélhetőleg ő maga meséli el, ha feltételesen szabadlábra helyezik. A láthatás alkalmával megerősítette szándékát, hogy weblogot akar írni, bár egyelőre azt kívánja kifejteni, kik és milyen módon felelősek azért, hogy még mindig nem kapta meg az ötszázmilliót, és mindössze egy pizsama fölött rendelkezik. Várhatóan a szülei, az NBH, a Fidesz és a kereskedelmi média lesz az elsődleges gyanúsított. Stay tuned.


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. június 8., szerda 19:57
Nem kedvez a sors ennek a naplónak. Bazi-Nagy, mint kiderült, illegálisan távozott a tébolydából, és ma este vissza is toloncolták annak rendje és módja szerint. Ha igaz, hétvégére megint szabadlábon lesz, így vagy úgy. Akkor aztán Admin a géphez veri korbáccsal, mint a gyermek Mozartot. Haszonbolondot faragunk belőle, ha addig él is.


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. június 7., kedd 18:57
Bazi-Nagy kijött a világot jelentő rácsok mögül. Admin a hét folyamán megismerteti őt a blogírás alapjaival, és onnantól övé a pálya. Lesz nemulass.


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN

2005. június 4., szombat 19:29
Ez itt nem más, mint Bazi-Nagy Péter filozófus és ápolt naplója. Terápiás célzattal. Bazi-Nagy Péter egy dühös ember, annyira dühös, hogy nem is álmodik arról, hogy valaha kiírja magából. De legalább ad egy esélyt a világnak, hogy észrevegye magát. Meg őt.


írta: admin , ebbe a kategóriába: ADMIN