Apád öt ölnyi mélyben pihen:
Korall lett csontjaiból,
Igazgyöngy termett szemeiben,
S így semmije szét nem omol,
Hanem éri dús, csodás
Tengeri elváltozás.
(Shakespeare)
(F. Attila felvétele)
Mielőtt megint elégedetlenkedni kezd a közönség, hogy miért nem ír maga a főszereplő, Bazi-Nagy Péter, megmondom, miért. Azt mondja, húsz forintja van mindösszesen, írni meg csak akkor fog, ha legalább száz forintja lesz.
- Nem látom az összefüggést - jegyeztem meg.
- Hát PERSZE hogy nem látod bazmeg, te a színeket sem látod! Nem látsz te semmit se! Összefüggés! Én látom az összefüggést, legyen ennyi elég! A faszom tele van már az összefüggésekkel!
Arra célzott, hogy jómagam színtévesztő vagyok, és végül is igaza van, összekeverem a zöldet a sárgával, logikus, hogy azt sem értem meg, miért kell még nyolcvan forint ahhoz, hogy leüljön a gép elé, és kiírja a faszából az összefüggéseket, amikkel tele van (ld még "körülmények"). Próbáltam Nietzschével jönni, aki ugye egy hideg padlásszobában éhezve alkotott, de hiába. Az összefüggés, ami a húsz forint és a blogolás közt feszül, az előbb már tárgyalt tápanyag-krízisre vezethető vissza.
- Egy hete tojást eszem! Tojást! - panaszkodott Péter ordítva. A szülei megint nem tettek a kedvére a bevásárlással. - Megveszik a sok szart háromszázért meg ötszázért! Én meg kiveszem a hűtőből és kibaszom a szemétbe!
Hülye vagyok, nem kérdeztem meg, mit takarhat a "sok szar", de legutóbb arról mesélt, hogy a májkrémet nem hajlandó megenni, mert a máj tele van méreggel. Szó ami szó, elég magasra teszi a mércét, joghurtból sem esz meg bármit, de hát a Porsche sem megy el nyolcvanas benzinnel. Azt már csak mellékesen írom ide, hogy a fagyasztó amúgy tele van hússal, amiből kitűnő pörköltet lehetne például készíteni húsz forintnyi vöröshagymával - Péter sose volt egy konyhatündér.
Tehát még mindig tápanyaghiány van, amiért a szülei a felelősek, és ennek nyomatékosan hangot is adott. Felhívtam a figyelmét arra, hogy az isten igéje szerint tisztelni kell atyánkat és anyánkat, de ő a maga részéről úgy tartja, hogy őt kell elsősoran tisztelni, nem utolsósorban azért, mert különben begurul.
Riasztó telefonhívást intézett hozzám Bazi-Nagy tegnap. - Engem mindenki átbasz - kezdte, majd közölte, hogy napok óta nem ivott, és meg fog dögleni. Sajnos nem tudtam összefutni vele, hogy kifejthesse, ettől pedig hisztériás rohamot kapott, beleordította a kagylóba, hogy akkor MEGDÖGLÖK, majd többé nem is vette fel. Mondjuk nagyon nem rémültem meg, mert ha valami távol áll tőle, akkor az a szuicid gondolkodás.
Na, mára kiderült, mi történt. Megismételte, hogy napokig nem ivott. Kérdezem: csőtörés volt tán, vagy elzárták a vizet? - Hát... víz az van bazmeg... - válaszolta őszinte felháborodással, mintha azt kérdeztem volna, hogy nem volt-e otthon benzin. Víz, az van, de ő nem iszik vizet. Üdítőt iszik, vizet nem, inkább szomjan hal. - Huszonnyolc évig ittam vizet! Azt is meg lehet unni! - érvelt BNP, majd megnyugtatott, hogy azóta már kért kölcsön pénzt, és vett rostos üdítőt. De tovább siránkozott, hogy nem jut megfelelő tápanyagokhoz.
Na most mielőtt hirtelen ítélnénk, háborognánk azon, hogy szülői finanszírozással igényeskedik az elkényeztetett szörnygyermek, meg hogy egy gramm árából mennyi üdítő jön ki, álljunk meg. Melyikünk lenne képes ilyen szent önmegtartóztatásra? Kiszáradva, hámló szájpadlással, fűrészporos torokkal lézeng otthon ("fel-alá járkál"), ott a víz a csapban, a jó hideg, tiszta vizecske - de ő nem! ő kitart az elvei mellett, és nem iszik olyat.
Arra tereltem a szót, hogy ha intézne magának végre munkát, akkor lenne saját pénze, amit tápanyagokra és üdítőre költhetne. Az ám, csakhogy ez ördögi kör. - Munka, az volna, de nem érted, hogy nem tudok kimenni az utcára se?! - teremtett le, majd elmagyarázta, hogy az utcára azért nem tud kimenni, mert nem jut tápanyagokhoz, kvázi nincs pénze összeállítani azt az útibatyut, amit aztán egy botocskára kötne, és azzal elindulhatna munkát keresni, mondjuk a szobájáig, ahol az internet van.
Szántani menne, de nincsen kenyere.
Egyébként ahhoz a filozófiai vonulathoz tartozik ez is, amit nemrégiben részletesen kifejtett arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem vezeti rendesen a blogját már egy hónapja. - KÖRÜLMÉNYEK TALÁN NINCSENEK? - méltatlankodott százhúsz decibeles sztentori hangon. Körülmények vannak, például nincs tápanyag.
Csak amiatt izgulunk, hogy miképp fog elmenni fűért, h egyszer nem tud kimenni az utcára.
Régi tözsolvasóink felfigyelhettek arra, hogy ezen a blogon korábban szerepeltek bizonyos Doki bejegyzései: ő volt a régi haver, aki felajánlotta Bazi-Nagynak, hogy lakjon nála minimális, húszezer forintos térítésért. Az átvezénylés megtörtént, és ennek volt a következménye a tavaly november 22-én megörökített történet. Azokat a postokat azonban BNP töröltette, mert Doki kolléga halálos ellenséggé vált azóta. Péternek ugyanis nem tetszett, hogy szállásadója nem hagyja őt békén, pénzügyekkel zargatja, sőt már annak is jelét adta, hogy nem örül a jelenlétének. Egy ilyen büszke férfi, mint BNP, nehezen nyeli le, ha megbírálják. Amikor aztán Doki kolléga tessék-lássék utalásokat tett arra, hogy megválna Pétertől, kitört a ramazuri.
Mint már írtam, BNP ekkor módszeresen szétrugdosta a lakás összes üvegfelületét, míg az utolsóval véletlenül megvágta magát. Ma ezt úgy interpretálja, hogy Doki őt meg akarta ölni. Azáltal, hogy őt arra kényszerítette, hogy rúgja szét az ajtókat hirtelen felindulásból. Belecsalta egy ilyen kelepcébe, és neki nem maradt más választása, mint üvegtáblákat rugdalni.
Na hát ezért tűntek el az aljas gyilkos postjai.
Kérjük mindazokat az éretlen pernahajdereket, akik vulgáris leveleket írogatnak Bazi-Nagy Péternek, hogy a közjó és a saját érdekükben hagyják abba. BNP robbanékony, szangvinikus alkat, az ilyen sértések pedig kizökkentik őt amúgy viszonylag stabil állapotából. Én senkinek sem kívánnám, hogy összefusson vele, miután e-mailben sértegette Őt. Rettentő fegyvere a torkonrúgás-varázslat.
Nem feledkezünk meg azokról a rajongókról, akik az eddigi bejegyzésekből sok érdemi információt nem tudtak kihámozni, akárhogy próbálták; vagy netán arra gyanakodtak, hogy valami naagy baj törpént. Az égvilágon semmi: ez a normális. Hát ilyen elvont gondokodású ember ő. Szabadlábon van, gondosan és spórolósan beosztja a zsebpénzét, aztán abból eléldegél ihletett füstben.
Mondjuk abból az ihletből itt speciel semmi se látszik, de majd hátha.
Meg nemsokára majd talán dolgozni is fog egy kicsit, csak most még nem lehet utánanézni, mert azt csak szeptemberben lehet, ahogy a tanulást is. Most fut neki. Nyáron nyaralok, télen telelek.
